A Mozart-zongoraversenyek páratlan hegyvonulatának egyik egészen titokzatos, a nagy csúcsoktól messze elkülönülő magaslata a még Salzburgban írt Esz-dúr zongoraverseny (K 271). Technikai, tartalmi és érzelmi komplexitása miatt minden megszólaltatása eseményszámba megy, ha pedig olyan művész lép a pódiumra, mint Rados Ferenc, akkor maga az ünnep.
Rados Ferenc és a Budapesti Vonósok - Múlt és Jelen
Műsor:
Járdányi Pál: Szimfonietta (15 perc)
W. A.Mozart: Esz-dúr „Jeunehomme” zongoraverseny, K 271
Szólista: Rados Ferenc
---
Tóth Péter: Téli rege
W. A.Mozart: G-dúr Cassatio, K 63
Az 1920-as születésű Járdányi Pál a 20. századi magyar zeneélet klasszikus nagyjai közé tartozik, akik a zeneszerzés – tanítás - népzenekutatás hármas egységében végezték munkájukat. Már huszonévesen megmutatta elhivatottságát: hegedűművészi és zeneszerzői diplomája mellett néprajz szakon bölcsészdoktori fokozatot is szerzett. Ezekből az évekből származik a Szimfonietta. Ahogy címe is jelzi, egy kisméretű négytételes szimfóniát hallhatunk, mely friss ritmikai játékaival, dallamgazdagságával a komponista egyik első jelentős műve lett.
Szintén egy 21 éves szerző műve a „Jeunehomme” zongoraverseny. Mai hallgatóként talán bele sem gondolunk, milyen meglepő ötletekkel van tele. Ilyen például rögtön a mű kezdete, ahol a zongora már a második ütemben válaszol a nyitómotívumra, szakítva a zenekari bevezető hagyományával; vagy a zárótétel lassabb menüettje, amely epizódként ékelődik a gyors rondóba. A titokzatosnak tűnő alcím („fiatalember”) valószínűleg tévedés műve. A kéziraton „Jenomy” áll, amiről az 1900-as évek elején úgy vélték, Mozart tökéletlen franciatudásának eredménye. Valójában inkább szerzői ajánlásról lehet szó: Victoire Jenamy, aki az akkor leghíresebb francia balettmester lánya volt, kitűnően zongorázott. Feltehetően eljátszotta az Esz-dúr zongoraversenyt, amelyet ma este generációk mesterének tolmácsolásában hallhatunk. Kocsis Zoltán óta nincs magyar művész, aki ne fordult volna meg Rados Ferenc zongora- vagy kamarazeneóráján.
A cassatio kifejezés talán kevésbé ismert a mai közönség számára. A szerenáddal és a divertimentóval rokon műfajról van szó, amelyet leginkább délnémet területen használtak a 18. század második felében. Általában szabadtéri előadásra szánt szórakoztató zenét értettek alatta, neve a búcsú, befejezés szóból ered. Miként a múltban, most a jelenben is estünk záródarabjaként hangzik el.
A Müpa és a Budapesti Fesztiválzenekar maratonjai 2008 óta minden évben egy-egy zeneszerző munkásságának legjavát mutatják be egymást követő hangversenyek…
